Tíz meghökkentő funfacton keresztül mutatjuk meg a halloween kevésbé ismert oldalát. A lista naponta egy új érdekességgel bővül, amíg mind a tíz történet a helyére kerül. Érdemes visszanézned: lehet, hogy a következő után egészen más szemmel nézel majd egy töklámpásra — vagy egy marék cukorkára.
A halloweent október 31-én, mindenszentek előestéjén ünneplik. Neve az angol All Hallows’ Eve kifejezés rövidüléséből származik, amely éppen ezt jelenti. Bár ma elsősorban jelmezekkel, töklámpásokkal és édességgyűjtéssel kapcsoljuk össze, az ünnep több korszak és kultúra hagyományait őrzi.
A halloween gyökerei között megtaláljuk a kelta Samhain ünnepét, amely a betakarítási időszak végét és az év sötétebb felének kezdetét jelezte. Az ír hagyományok szerint ilyenkor különösen közel kerülhetett egymáshoz az élők és a holtak világa. Ezek a hiedelmek később keresztény ünnepi szokásokkal keveredtek. A mai halloween ezért nem egyetlen ősi ünnep változatlan folytatása, hanem évszázadok alatt formálódó hagyományegyüttes.
Az ír és skót bevándorlók számos szokást magukkal vittek Észak-Amerikába, ahol a halloween idővel látványos közösségi és családi ünneppé alakult. Innen terjedt el világszerte a ma ismert jelmezes, töklámpásos ünneplés. A három egymást követő nap azonban különbözik: halloween október 31., mindenszentek november 1., halottak napja november 2. A következő érdekességek megmutatják, milyen meglepő történetek rejtőznek az ismerős halloweenes jelképek mögött.
A halloween egyik legismertebb jelképe a világító töklámpás, de a hagyomány elődei egészen más zöldségből készültek. Írországban és Skóciában tarlórépát vájtak ki, majd rémisztő arcot faragtak bele. A belsejébe helyezett fény különösen hátborzongatóvá tette a szabálytalan, gyakran ráncos arcokat. A lámpásokat ablakokba vagy ajtók közelébe tették: a hiedelem szerint távol tartották a kóborló szellemeket.
A lámpásokhoz egy ír népmonda is kapcsolódik. Főhőse, a ravasz „Stingy Jack” többször túljárt az ördög eszén. Halála után azonban sem a mennybe, sem a pokolba nem fogadták be, ezért örök bolyongásra kényszerült. A történet szerint az ördögtől kapott izzó széndarabot egy kivájt répába tette, és ezzel világított magának. A „lámpás Jack” alakját a jack-o’-lantern elnevezéssel is összekapcsolják. Ez népmonda, nem a szokás kialakulásának bizonyított története.
Az ír és skót bevándorlók Amerikába is magukkal vitték a zöldségfaragás hagyományát. Ott a nagyobb, könnyebben kivájható tök vált népszerű alapanyaggá. Több hely maradt benne a fényforrásnak, és látványos arcokat lehetett faragni rá. A töklámpás idővel a halloween elmaradhatatlan kellékévé vált, miközben a répalámpások hagyománya háttérbe szorult.

A fehér csúcsú, narancssárga közepű és sárga alapú candy corn az amerikai halloween jellegzetes édessége. Apró kukoricaszemeket utánoz, de a neve mögött még meglepőbb történet húzódik: a Goelitz vállalat „Chicken Feed”, vagyis „csirketáp” néven kezdte forgalmazni. Természetesen embereknek szánt cukorka volt; az elnevezés a kukorica takarmányként ismert szerepére utalt.
A candy corn az 1880-as években jelent meg. Feltalálását általában George Renningernek, a philadelphiai Wunderle Candy Company munkatársának tulajdonítják. Akkoriban az amerikai munkavállalók jelentős része a mezőgazdaságban dolgozott, ezért a terményeket utánzó édességek ismerős, vonzó formákat kínáltak. A gyártók tököt, gesztenyét és répát mintázó cukorkákat is készítettek.
A Goelitz 1898-ban kezdte árulni a háromszínű finomságot „csirketáp” néven. A csomagoláson később kakas is szerepelt, tovább erősítve a játékos, vidéki hangulatot. A ma halloweenes ikonnak számító cukorka tehát eredetileg a farmok világát idézte.
A candy cornt kezdetben egész évben árulták, és más ünnepeken is fogyasztották. Az 1950-es évektől kapcsolódott egyre szorosabban a halloweenhez: az amerikai édességgyűjtés terjedésével megszaporodtak az októberi reklámjai. A cukorka jellegzetes színei és formája így idővel összeforrtak az őszi ünneppel.
